Part 5 - Randi

Lassan nyitottam ki a szemeimet, egy barna szempár figyelt. Kényelmesen ült a kedvenc fotelemben, hosszú barna haja a vállán pihent. Egy laza póló és egy rövidnadrág volt rajta. Ő volt az anyám.

- Jó reggelt angyalom! - mondta majd az ágyamhoz sétált és meg puszilta a homlokom.

-         Mit keresel itt? –kérdeztem

-         Gondoltam meglátogatom a gyerekeimet. – mosolygott.

Én viszont borzasztóan haragudtam rá még így évek múltán is, nem tudtam meg bocsátani neki, hogy apát megcsalta. Felkötöttem a hajam majd egyenesen a fürdőbe. Gyorsan fogat , arcot mostam , hajat fésültem.

A szekrényemhez sétáltam, elővettem egy szürke pólót, és egy cicanadrágot, felhúztam a cipőm és lerohantam a konyhába. Anya már megelőzött és apával beszélt.

- Jó reggelt szívem! –mondta apa.

- Jó reggelt apa! –mondtam.

- Ma lesz egy kis melónk …- kezdett bele apa.

- Mi féle meló? –kíváncsiskodtam.

- Fel kéne tuningolni néhány csodát, ehhez te értesz a legjobban Sky.

- Értem, mikor kezdünk?

- Most!

Nem szóltam, csak rohantam hátra Jason-höz, aki éppen borzalmasan festett.

-         Szia Sam! – öleltem meg, amit mindig viszonoz.

-         A bátyád borzalmasan sokat ivott. – súgta

-         Látom. – Hol vannak az autók amiket fel kell tuningolni?

-         Hátul a pályán, akarsz egy próba versenyt?

-         Persze.

Minden álmom hogy, versenyezhessek csak hogy apám nem engedi. Jason, Sam és Drew falaznak nekem. Szóval most vezethetek. Apa úgyis elvan foglalva anyával, és amúgy se jön ide. Felvettem a bukósisakot meg ruhát, amiben szét fogok sülni. Beültem a kedvenc autóban az R8-ba. Valaki nagyon elemébe van, hogy velem akar versenyezni. Simán legyőzőm akárki legyen, gázt adtam majd indultam. Senki nem dirigált nekem, én voltam a főnök és szabad vagyok. Nem féltem a sebességtől, csak vezettem ezért érdemes várni.

A győztes én vagyok ismét, de kíváncsi vagyok ki volt az akit legyőztem.

Óvatosan leemelte a sisakját a fejéről, fekete rövid haja, barna szeme engem nézett. Legalább annyira megvolt döbbenve, mint én.

Gyorsan kiléptem a ruhából a sisakot Sam kezébe adtam és rohantam.

Eric csak bámult utánam.

-         Apa riadó van! – üvölti Jason.

Hát ez remek, éppen nyerek, erre Jason elüvölti magát, hogy apa riadó van.

Ennél gázzab már nem lehet, még mindig szedtem a lábaimat,majd lassítottam mikor már elég messze voltam. A garázs ajtón beesve gyorsan összekoszoltam a ruhám, összekentem magam motorolajjal, egy keveset az arcomra is raktam.

Este nyolc óra van és Eric még sehol, talán nehezen emészti meg a délelőtti eseményeket. Kopogásra lettem figyelmes, vajon ki az?

-         Egy fiatalember érted jött. – mondta apa.

-         Köszi, apa, megyek.

-         Ki ő?

-         Csak egy barát. –mondtam

-         Aha, barát.

Becsuktam a szobám ajtaját majd, óvatosan lelépkedtem a csiga lépcsőn.

Éppen nyitottam volna ki az ajtót mikor apa megszólalt.

-         A lányos oldalad sokkal jobban tetszik, mint a nem lányos. – mondta majd röhögve ment be a konyhába.

Imádom az ilyes fajta megjegyzéseket, főleg az apám szájából.

-         Szia. –köszöntem

-         Tudsz lány is lenni? – na, már csak ez hiányzott.

-         Igen tudok lány is lenni, de ha ekkora paraszt vagy akkor inkább visszamegyek, és újra fiú leszek. – mondtam dühösen.

-         Nyugi, nem szekállak. –mondta – Mellesleg nagyon szép vagy.

-         Köszi.

Lépkedtünk a fűben, minél közelebb mentünk egyre erősebb volt a fény ami világított. Egy kockás kék pokróc volt le terítve, amin egy fonott kosár volt. Két petróleumlámpa világította meg a pokrócot.

-         Tetszik?

-         Nagyon szép. – Te csináltad?

-         Fogjuk rá.

Leültünk, néhány percig csak egymást néztük majd oldalra néztem. Éreztem hogy némi pír önti el az arcom, pedig nem szoktam elpirulni.

-         Kérsz kakaós csigát? – kérdezte vigyorogva

-         I-igen.

Ahogy mosolygott, ahogy rám nézett mintha egy hatalmas tűz lenne körülöttem és megolvasztana. Nem értem az egész reakciót.

Elvettem a kakaós csigát, és jó izűen ettem, Eric pedig engem nézett. Nagyon bosszantó volt, utálom ha néznek mikor eszem.

-         Ha bámulsz, nem tudok enni. –mondtam

-         Olyan édes ahogy eszel.

Nem szóltam semmit, elfordultam. Eric megfogta a vállam és óvatosan maga felé fordított. Nem értettem mit akar. Közeledett, és közeledett a számsarkához ért és óvatosan egy puszit nyomott rá.

-         Csokis volt.

Csak bámultam rá, majd szólásra nyitottam a szám.

-         Eric, mind lánnyal ezt csinálod?

-         Hmm, nem.

A számat nézte miközben mondtam a magamét, majd elhallgattatott, óvatosan csókolt meg.

 - Nem csókolhatsz meg! –szóltam rá

 - Miért?

- Mert…mert nem.

Újra a számra tapasztotta a száját majd megcsókolt. Viszonoztam, azt amit nem kellet volna.

-         Eric!

-         Emma.

-         Mit művelsz? – Meg bíztam benned.

Eric gyorsan felpattant majd próbált magyarázkodni amit Emma nem igazán hallgatott végig.

-         Emma! Emma kérlek hallgass meg.
Azt hittem ő más, de úgy látszik túl hamar bíztam meg benne. Utálom őt, és utálom a férfiakat mindegyik egy paraszt.