Part 3 - Szobafogság

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszik.

Jó olvasást!

Amélia.B

Csak bámultam a plafont, és azon merengtem, hogy, hogy lehettem ekkora hülye. Apa  jogosan szólta le a fejem, de könyörgöm, vagyok már elég nagy, hogy tudjak vigyázni magamra. Sajnos ez az apámat nem hatja meg, tudom, aggódik, de tudok vezetni főleg az R8-t. Korán van még, de nem érdekel, felkötöttem a hajam egy laza kontyba, és leszaladtam az udvarra.

-         Skyler! Hova mész pizsamába? – szólt utánam az apám.

Sarkon fordultam hogy szemben legyek vele majd, lehajtott fejjel oda sétáltam hozzá.

-         Szóval hova tartottál?

-         Tudod, hogy hova akartam menni. - mondtam dühösen

-         A garázs neked smafu egy hétig! De ha ezt csinálod kettő hét lesz belőle. - rivallt rám.

Nem szóltam semmit, visszamentem a szobába, és felöltöztem. Kivételesen sajnos nem az autószerelő ruhámat öltöttem magamra, ha nem egy normálisat. Benézek a városba, kénytelen vagyok a régi Renault Thalia-val menni. Remélem, ezt még engedi apa, kicsit shoppingolok. Legalább elmondhatja, hogy lány is tudok lenni, ha akarok.

Kifejezetten untam magam, míg meg nem jelent Naty. Naty a tipikus divat bolond, imádom. Nagyon otthon mozog a divatban, ha bulizunk egyből engem szépít, persze őt nem múlom felül, de nem is akarom. Valamit nagyon nézett, egy ruha bolt volt az.

-         Szia idegen!- köszöntem neki.

Szegény hogy megijedt mikor megszólítottam. Ijedten fordult meg, majd ijedt arca hamar vidámabbra váltott. Magához ölelt, majd nem kiszorította a szuszt belőlem.

-         Ne ijesztgess, mert legközelebb a táskámmal támadok- mutatta fel a nagy sport táskát.

-         Jól van, na. – Amúgy milyen volt Olaszország? –érdeklődtem.

-         Frenetikusan jó, nem is találok rá szavakat. – Imádtam, el kell egyszer jönnöd, ha végre el szakadsz a garázstól.

-         Most éppen el vagyok, meg egy hétig tilalom van.

-         Komolyan? – ujjongot. – Miért vagy büntibe?

-         Mert elvittem az R8-t apa tudta nélkül…Malmöbe.

-         Hova?- kérdezte. A szemei vagy nyolcszorosára nőttek.

-         Malmöbe, oda-vissza. – Mellékesen Ava is velem volt, hogy parázott.

-         Te tiszta hülye vagy, szóval kint voltál Malmöbe? Az Eurovíziós Dalfesztiválon, legalább jó volt ott lenni? És mikorra értetek haza? – faggatott

-         Hát 7 órára haza értünk, Ava nem mondta? –kérdeztem. – Folyton az én szerelmi életem a téma, biztos tud Ericről, csak éppen szinészkedik.

-         Át látok rajtad Salas!

-         Jól van, lebuktam. – Mesélj Ericről, mizu vele? – Naty ilyenkor arra kíváncsi hogy lefeküdtem-e már vele.

-         Nem feküdtem le vele, ha erre célzol. – Bocsi Naty, de én nem olyan kirakati bábú vagyok.

-         Tudom, de meséld már el mi volt tegnap.

-         Elmesélem, amint kicsit körbe néztünk ebben a boltban. - kopogtattam meg a butik üvegét.

-         Rendben van – bolintott.

Ez a bolt maga a mennyország, szegecses cuccok, meg minden féle menő dolgok. Nem igazán járok vásárolni, de ez nagyon tetszik. Naty egyből a kezébe pakolt millió ruhát.

-         Tessék, ezeket próbáld fel! –utasított.

Na remek, a stylistom máris osztogatja a divat tippeket. Felvettem néhány ruhát, Naty persze egyből javított a dolgokon. Tetszettek ezek a ruhák, de valahogy nem ez a pláza lány vagyok. Szeretem a szép, menő cuccokat de a kocsi szerelés sokkal érdekesebb számomra. Szóval az összes ruhát fel próbáltam, aztán meg is vettem őket. Nagyon meg gazdagodott az eladó, hogy ennyi mindent vettünk . Elmentünk kávézni a Starbucks-ba.

Elmeséltem neki Ericet, nagyon tetszett neki. Nekem kevésbé.

És az emlegetett szamár, éppen az egyik kirakatot bámulja. Micsoda?? Úristen!

Fogtam egy újságot, és magam elé kaptam, mintha olvasnám. Naty nem értette mi bajom.

-         Mi a gond?

-         Ott van Eric.

-         Hol? –kérdezte kíváncsian.

-         Ott a kirakatnál.

-         Jó féle pasi. – Adj egy újságot.

-         Tessék- nyújtottam oda.

Hát ez jó, állandóan ott van hol én. Nyomkövetőt rakott rám vagy mi a szösz? Nem volt akkora mázlim, mint gondoltam. Elénk ültek, hát ez nagyon oké. Na most mit csináljunk?.

-         Naty , Eric szemben ül vagy háttal? –kérdeztem.

-         Háttal, szerintem menjünk. - Most állt fel és szerintem leadja a rendelést.

Bólintottam, majd megfogtam a cuccom és már mentünk. Rohantunk, egészen a parkolóig. Be szálltunk és már mentünk is haza.

-         Miért nem akarsz vele megismerkedni? – kérdezte

-         Azért, mert nem. – Nem érdekelnek a fiúk. –mondtam

-         Ez a duma nagyon rossz, tudom hogy bejön. –erősködött.

-         Naty, ne vedd át Ava stílusát! –szóltam rá.

 -         Nem veszem át, csak nincs pasid még mindig.

-         Hogy hogy még mindig? – kezdtem dühös lenni.

-         Amióta megszülettél, egy pasid nem volt. – mondta

-         És? Meg vagyok nélküle, csak a gond van velük. –mondtam

-         Szerintem neked apácának kellet volna menned. – vágott fancsali képet.

Nem szóltam semmit, csak az utat néztem. Igen valóban nem volt barátom még, de nem érdekelnek. Számomra a kocsik az én szerelmeim. Tudom hogy nem szállnak le rólam, míg nem lesz barátom. Naty ne messze lakott tőlünk, de lefoglalja a barátja. Szóval ritka ha talizunk. Megálltam a házuk előtt.

-         Köszi a fuvart. – mondta, majd megölelt.

-         Nincs mit.

Becsukta a  kocsi ajtót, majd vettem egy gyors kanyart és haza felé vettem az irányt. Leparkoltam a garázs előtt, ki szedtem a cuccokat és felrohantam a szobámba, ahol egy csomag várt.

Egy kis cetli volt rá ragasztva a csomagolásra. Szép dőlt betűkkel volt rá írva egy apró mondat.

Egy furcsa egyéniségnek.

Egyéniség? Kibontottam a szürke fényes papírt, egy kis dobozka volt. Felnyitottam, és egy egészen egyszerű kulcs volt egy ezüst medállal.

 Ki a fene vett nekem egy kulcsos medált? Apa? Jason? Esteleg Drew? Vagy Sam? Lerohantam a lépcsőn, majd egyenes apához rohantam a konyhába.

-         Apa, ki hozta a csomagot, ami az ágyamon volt? – kérdeztem

-         A postaládába volt benne, azt hittem a barátod küldte.

-         Apa, nekem nincs barátom. És én meg azt hittem hogy te vetted, vagy Jason vagy bárki. – A bárkinél rájöttem egy furcsa tényre. Az a bárki, tudom ki.

Szó nélkül rohantam fel a szobámba és egyből hívtam Avát. Csak csöng, és csöng. Ennek minek a telefon?

-         Szia, mizu?

-         Szia, ezt nem hiszed el. – Kaptam egy csomagot, ami az ágyamon volt szerintem Eric küldte.

-         Micsoda?- Miféle csomagot? Mesélj.

Elmeséltem neki az egészet, Ava kissé ledöbbent. Na igen, én is, minek vett nekem egy láncot egy medállal? Nem is ismer.