Új Blog!

Sziasztok!
Új blogot kezdtem: http://whiteliefamily.blogspot.hu/
Iratkozzatok fel! :)

Part 11 - Elmegyek...

Sziasztok !
Elég rég jelentkeztem, meg vallva az őszintét, alig van ihletem…lehet idő előtt abba hagyom a blogot…még nem tudom.
Szeretném még egy ideig írni :)

 Nem tudnám, meg mondani mit érzek. Bűntudatod? Nem. Félelmet? Nem. Fájdalmat? Talán. Csalódottságot? Igen. Eric kihasznált, mielőtt beültem az autóba, azt mondta engem akar, aztán semmi… Szemétláda, utálom.

Apám még mindig nem beszél velem, akárhányszor összefutunk, tudomást se vesz rólam. Elegem van abból, hogy úgy kezel, mint egy 5évest.

Este 8 óra, apám elment. Ahogy kimondtam ezt a szót, megcsörrent a telefon.

-         Igen?
- Szia Sky! Te is jössz apád rendezvényére? – kérdezi Ava
- Szia, nem tudtam, hogy rendezvénye van… nem beszél velem. –közlöm halkan.
- Átmegyek, nem teheti ezt.
- De ne..
Ezt már meg se halotta, letette. Körülbelül 10 perc alatt ért át hozzám Ava, mindenféle cuccal a kezében. Már rossz érzésem van.
- Na, elmész szépen zuhanyozni, könyörgöm, hogy nézel ki? – na, igen, ami a szívén az a száján. Napok óta csak fekszem, nem ettem semmit, mindent leszartam, csak feküdtem és bámultam a plafont. Egy bezárt ajtó mögött gubbasztottam egésznap.

-         Sky, nem vagy normális esküszöm, úgy nézel ki, mint egy agár kutya, ez nem te vagy. – szörnyülködik Ava.
- Köszönd meg apámnak. –közlöm kurtán.
- Ez a te hülyeséged miatt van Skyler! – üvölt, le a barátnőm miközben fésüli a hajam.
Nem szóltunk egymáshoz, Ava azon ügyeskedett, hogy a legjobban nézzek ki, nos, egészen jól alakulok.  Egy szép fekete ruhát hozott magával.
Tetszett a ruha, kíváncsi vagyok, hogy áll majd rajtam.
Csak azt vettem észre, hogy a ruhámat veszem fel, és lassan belelépek a cipőmbe. Ava szerint tutira jól fogok szerepelni a fotósok előtt, hát remek.
Drew és Sam álltak a házunk előtt, beszálltam a kocsi hátsó ülésére Naty mellé, és hamarosan Ava is csatlakozott.
Síri csend uralkodott az autóban, talán miattam? Fogalmam nincs.
Sam lefékezett a fotósok előtt, Ava gyorsan kiszállt aztán jöttem én, a tömeg sikoltozásba kezdett, a kamerák mindenhonnan kattantak. Fények milliója világított meg. Lassan, de magabiztosan lépkedtem előre, elővettem a „minden rendben” arcomat és hagytam, hogy fotózzanak.
Néhány szót is szóltam pár sajtósnak, aztán Ava társaságába beléptem apám rendezvényére. Mikor meglátott úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni.
Elfordult, és el is ment. Elegem van belőle. Minden szem engem nézett, és megláttam azt a barna tekintetet, akit nem akartam. Eric Saadet. Elindultam felé, és elhaladtam mellette, elvettem egy pezsgővel teli poharat és lassan inni kezdtem.
- Nyugodj meg Sky! –mondta Ava.
- Igyekszem, lehet, haza megyek inkább.
- Nem mész sehova! –szólt rám határozottan.
Hát jó, elmentünk hátra és leültünk egy piros kanapéra.
- Ava?
- Hm?
- Azt hiszem, egy időre Norvégiába megyek anyámhoz. – mondtam, magamat is meglepve. Ava megfagyva nézett előre, majd rám emelte tekintetét. Szemében az a fajta félelem jelent, meg amire sose gondolt volna. Ő ezt mindig úgy vette, hogy elveszt.
- Úgy csak viccelsz?
- Nem, apám napok óta rám sem néz, jobb lesz, ha elmegyek anyámhoz. Eric is egy szemét, kihasznált. Gyűlölöm őt! – mondtam.
- Sky ha elmész, megörülök.
- Ava, nem fogsz megőrülni, tartjuk a kapcsolatot, és nem költözöm oda, csak időre van szükségem. Mellékesen itt van Naty.
- De Sky nekem te vagy a legjobb barátnőm, Naty is, de te ismersz a legjobban.
- Tudom Ava, de meg kell értened. Az apám nem kíváncsi rám, a sztár is kihasznált, nem bírok itt lenni.
- Mikor akarsz elmenni? – kérdezi sírva.
- A hétvégén.
Ava ekkora hangosan felsír, és a nyakamba borul, sose gondolta volna, hogy elmegyek, de nem örökre csak egy időre. Simogatom a haját, csitítgatom, de annál keservesebben sír. Nem csak a legjobb barátnőm, hanem a testvérem is. Az évek alatt számomra egy testvért fedeztem fel. Tudom, hogy neki fogok a legjobban hiányozni. Jason a bátyám, de nem igazán hinném, hogy hiányoznék neki. Apámnak biztosan nem. Ava mindig gyűlölte azt, hogy ha beteg voltam és nem mentem suliba. Natyval is kijön, de nem úgy, mint velem.
- Ava kérlek, ne sírj, nem örökre megyek el. Csak időre van szükségem, de senkinek ne mond el, hogy elmegyek, és főként azt ne hogy hol vagyok. – mondom határozottan. Ava bólint, és letörli a könnyeit.
Csak ülünk csendben, gondolatainkba burkolózunk.

Nem tudom mi lesz, de első dolgom hogy anyámnak szólók.
Tárcsázom a számot, és csak csöng és csöng, Ava feszülten figyel, majd mikor meg szólalok, levegőt se vesz.

-         Itt Luciana T…

-         Szia, anya, a hétvége áll még? –kérdezem

-         Persze, de valami baj van?

-         Hosszú, keresnél nekem egy szállodát? Hosszabb időre szeretnék menni. – közlöm tárgyiasan.

-         Nálunk van bőven hely, lakj álunk ameddig szükséges. –mondja.

-         Meggondolom, kérlek, Apának ne mond, hogy nálad vagyok.

-         Rendben van.

-         Köszönöm, szia.

Letettem a telefont, Ava az összes levegőt kifújta majd újra zokogni kezdett. Nem szóltam semmit, csak sírtam én is. Életem legnehezebb döntése, de így lesz  legjobb. Idő kell, hogy újra az legyek aki voltam, hogy megfontolt legyek és tisztán tudja látni. A távolság és az idő gyógyír lesz azt hiszem.

Part 10 - Kusza szálak

Sziasztok!
Újra itt vagyok, tudom hogy ritkán hozok új részt, de elég sok a tanulni valóm elég fáradt vagyok, energiám sincs. Jó hír hogy 3 részt előre kidolgoztam nektek, szóval jövőhét pénteken már LESZ új rész!
Nem tudom hogy sikerült ez a rész, remélem tetszeni fog, néhány kommentnek nagyon örülnék. :))
Köszönöm a +2 feliratkozót és a majdnem 2000 megtekintést.
Puszi: Amélia.B

Szemeim kipattantak, és csak a fehér plafont bámulták. A lepedő gyűrött volt, és a ruhák szanaszét voltak dobálva, egy takaróval volt elfedve meztelen testem. Nem is emlékszem mi történt tegnap este..vagy mégis? Gyorsan összekaptam a ruháim, magamra húztam majd villám sebességgel lerohantam a lépcsőn. Halkan mentem a konyhába, Eric furcsán nézett rám majd megköszörülte a torkát. Talán meg bánta? Nem igazán tudom leolvasni az arcáról mit is érez.

-         Szia. - mondtam szinte suttogva.

-         Szia. – Beszélnünk kéne a tegnap estéről. –mondta komolyan.

-         Persze.

-         Tisztáznunk kell, hogy ez az este számomra olyan volt mint bárki mással, nem jelentett semmi többet egy szimpla egy éjszakánál. –mondta

Szavai a földbe döngöltek, kihúzta a talajt alólam, szóval semmit nem jelentettem neki. Nem engedtem, hogy meg hogy újra sírni lásson, ő miatta meg pláne nem. Ő Eric Saade akinek mindent szabad, egy lány érzéseivel szórakozni.

-         Nekem is csak ennyi volt- mondtam szinte sírva.

-         Akkor jó. Felmegyek a cuccomért és haza viszlek. –mondta majd felment a lépcsőn. Kihasználva az alkalmat ki rohantam a házból és egyenesen szaladtam amerre láttam, könnyeim patakokba folytak végig az arcomon. Felszálltam a helyi járatra és egészen hazáig mentem.

A zuhany jól esett, de semmivel sem lettem jobban, átkozom magam amiatt, hogy lefeküdtem vele. Nem kellett volna, tényleg nem szabad bíznom a fiúkban. Mindegyik egy disznó nincs kivétel. Megfogtam a haj kefét és kifésültem a vizes hajamat, a tükör kristály tisztán mutatta azt a lányt, aki előtte ült, egy megtört, elveszett lányt, akinek a szeme feldagadt a sírástól.

Felöltöztem és lementem a kis szobába, egy cetli várt.

Skyler! 

Anyád kérte hogy hívd fel!

Hát  jó, ha nem beszél velem akkor nem, de minek hívnám fel? Mit akar már megint? Le vettem a polcról a telefont majd bepötyögtem a számot és tárcsáztam.

- Itt Luciana Tarver. - szólt bele. -mintha nem tudnád hogy ki hívja.

- Szia anya, mit akarsz? -kérdeztem hidegen.

- Arra gondoltam hogy eljöhetnél a hétvégére hozzánk. - mondta.

- Nézd, én nem akarok találkozni se veled se a férjeddel.

- Rendben, akkor ha esetleg...

- Nem, nem lesz esetleg nem fogok kimenni hozzád felejtsd is el. - hangom határozott volt.

- Akkor szia. -mondta és ezzel letette.

Egész nap csak bent gubbasztottam a lakásba, mert apa nem engedte hogy a kocsihoz nyúljak. Néha olvastam, de inkább csak zenét hallgattam és gondolkoztam. Ericnek nem voltam más mint egy egy éjszakás kaland, olyan voltam mint egy más lány. Úgy tűnik neki Emma az aki jó, és nem én. A harag csak úgy épült bennem, nem bírtam tovább ebbe a szobába. Egy kis levegőre némi térre volt szükségem, erre a séta tökéletes. A lámpák szépen bevilágítják minden lépésemet, kissé hűvös van , de most jól esik. Miért kell ekkora parasztnak lennie velem? Miért nem vagyok jó neki? Talán mert, nem az a mű nő vagyok? Az nem is leszek soha.

A sétám egészen a városba vitt, valaki telefonált, néhányan a kávézóba ültek, és a szemem előtt falta egymást Eric Saade és az ő " exe". Hát ez zseniális. Szóval tényleg ennyi voltam, nem úszod meg Saade. Megvártam míg bemennek az étterembe és leülnek, aztán szépen megkerestem a kocsijukat és egy éle kővel ki lyukasztottam mind a 4 kereket. Csók a családnak, te gyökér!
Megkerültem az éttermet és már siettem is haza, megérdemli. Velem ő csak ne szórakozzon, arra ott van Emma.

Part 9 - Verseny

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, tudom megígértem hogy hozom hétfőn a részt, de kicsit elvagyok havazva tanulás szempontjából. Ne haragudjatok.
Amélia.B

A mai reggel, igen hamar eljött, ideges voltam, félek, hogy apa rájön az egészre. Persze Jasonnek nagyon jó technikája van, szóval nem kell félnem.

11 óra, még két óra és kezdődik a várva várt verseny, az elmúlt pár percben rájöttem, hogy egy embertől félek és z nem apám, hanem Eric. Az érzések, amik bennem kavarogtak olyan bizonytalanok voltak. Jobb ezen nem agyalni, lementem a bátyámhoz és a többiekhez, akik totál be voltak zsongva.

- Jó reggelt emberek! –mondtam szórakozottan.

- Sky minden oké? – kérdezi Sam

- Persze, miért?

- Na, nyomás öltözni, aztán szállj be a kocsiba. - utasított Jason.

Jason ilyenkor nagyon szigorú, félt, minden egyes verseny előtt vagy százszor átnézi a kocsit, meg a felszerelésem. A kocsimmal mentem pár kört, aztán pihentem, ettem pár falatot, de inkább vizet ittam.

-         Sky, itt a herceged! – szól oda Drew

-         Ennél hangosabban nem megy? – kérdezem

-         De hogy nem.

-         Meg ne próbáld, mert megverlek! – fenyegettem meg.

-         Nem félek tőled.

-         Tudom, pedig kéne. Amúgy neked nem kéne Naty-t fűzögetned? –kérdeztem jó hangosan

-         Dugulj el Sky! – mondta mérgesen

-         Ugyan Drew már Naty is tudja, amit nekem elmondtál.

-         Jó vicc Sky.

-         Nem, tényleg tudja, kérdezd meg tőle.

Drew arcáról kissé lefagyott az a magabiztos vigyor, és helyette a csalódottságot láttam rajta.

-         Nyugi Drew nem tudja, de viszont én most lépek. - mondtam majd sietősen mentem a dolgomra.

-         Sky! Várj! –üvölt utánam Eric.

Eszem ágába sincs megállni, még mit nem. Lehet, hogy a hülye barátnője távcsővel kémlel valamelyik bokorból, és meg akar tépni. Nem félek tőle, de azért nekem ne szablya meg mit tegyek. Ericet viszont csak azért nem akarom látni, mert az érzéseim elárulnának, ha beszélnék vele.

-         Skyler, kérlek, állj meg! – szól utánam.

-         Eric hagyj békén!

-         Nem Sky, míg nem mondod el mi bajod addig nem.

-         Nincs miről beszélnünk.

-         Szerintem van!

Nem szóltam semmit, csak mentem és mentem, míg ki nem kötöttem a garázs ajtaja előtt. Megfordultam és Eric barna szemeibe néztem.

-         Elmondod, miért kerülsz? –kérdezte

-         Nem valószínű, mit akarsz tőlem?

-         Sky téged akarlak. – mondja határozottan és állja a tekintetem. Téged? Ezt meg mire véljem? Szavakat sem találok, szerintem nem aludta ki magát.

-         Hallottad mit mondtál az előbb? – kérdeztem összefont karokkal.

-         Igen halottam, mi ezen olyan meglepő?

-         Tessék? Mi az, hogy „Mi ezen olyan meglepő?” – kérdeztem miközben idézőjeleket rajzoltam a levegőbe.

-         Nem tűnt fel? Amióta megláttalak csak rád gondolok. – mondja.

-         Nem. – hazudom.

-         Miért kerülsz? – kérdezi gyengéden.

-         Mennem kell. - kerülöm ki a választ. Megragadta a karom és megához rántott majd újra megkérdezte a kérdést, amit az előbb tett fel. Pont ezt akartam elkerülni, a közelsége megbénít, szaporábban szedem a levegőt, szívem kétszázzal ver. De ahogy meghallottam Emma hangját egyből dühös lettem.

-         Kérdezed a barátnőd! –mondtam majd kitéptem magam szorításából és berohantam a garázsba.

Újra bizonyíthatok, Jason bőrében, ami kicsit fájó pont, mikor első helyezést értem el, mindig Jasont ünnepelték, apának fogalma nincs, arról mennyire jó vagyok. Hallani se akar róla, próbálkoztam nála, de mindig csak vita lett belőle. Nem igazságos velem szemben. De most bizonyítok.

-         Jason! – ordítok hangosan

-         Mi van?

-         Én versenyzek, apának látnia kell, hogy jó vagyok.

-         Megőrültél? Meg fog ölni, képes leállítani a versenyt.. - magyarázza

-         Nem, akkor nem, ha a verseny elindul, fontos ez neki.

-         Sky érted bármire képes.

-         Tudom, de tudnia kell.

-         Jól van, segítek.

Gyorsan beültem a kocsiba, Jason pedig elment a garázsba. Most vagy soha! Beizzítottam a motorokat, majd beálltam a célvonalhoz, ahol a többiek várták a Startot. 3,2,1, GO! Ráléptem a gázpedálra és száguldottam, mintha ha puskából lőttek volna ki. A kanyarokat szépen vettem, új technikámat is bedobtam. A verseny kb. 10perce megy és még mindig nyugalom van.

-         Skyler Lucy Wayne azonnal állj meg a kocsival! – mondta apa a mikrofonba.

-         Nem apa! Eddig is én vezettem, Jason soha nem versenyzett, én viszont igen. És most láthatod, hogy igenis jó vagyok.

-         Skyler szállj ki abból a rohadt kocsiból!- üvöltött apa, amitől kis híján kiszakadt a dobhártyám.

-         Nem!

Gyorsabban mentem, még véletlenül se érjen utol a mögöttem lévő. Oldalról nekem jött, próbált volna kilökni a pályáról mi nem sikerült neki. Basszus, most lett lakozva a kocsim, paraszt! Kilöktem a pályáról és gyorsabbra vettem a tempót, amennyire csak tudtam. Engem tuti nem löktök ki a pályáról, hiszen én vagyok Skyler Wayne! Büszkeséggel töltött el ez, és hamarosan elérem a célvonalt. Mindenkit magam mögött hagyva győztem. Kiszálltam a kocsiból, és levettem a bukósisakot a fejemről, majd szembe találtam magamat apámmal, aki nagyon dühös volt.

-         Győztem, nem?

-         De, de többet nem akarlak a kocsi közelében látni, világos?

-         Nem, igenis versenyezni fogok!- erősködtem

-         Nem, nem fogsz! Meg tiltom. - ezzel ott hagyott a pályán.

Könnyeim megállás nélkül folytak, Jason sehol, Ericet kerestem a szememmel. Engem nézett majd rohant felém. Megöleltem, és a nyakába fúrtam arcom, borzalmasan éreztem magam. Szinte a lábaimon se bírtam állni, kapaszkodtam Ericbe. Nem voltam hajlandó apám elé menni, így elfogadtam Eric ajánlatát, hogy nála alszom. 

A ház ahol Eric él, valami tökéletes. A szoba ahol aludni fogok egész egyszerű volt, a falak bézs színben pompáztak, az ágy hatalmas volt, a függöny fekete volt és mögötte egy kis erkély. Kinyitottam a szekrény ajtaját néhány ing lógott benne. Az egyik halványkék darabot magamra vettem, ami a combom háromnegyedét takart.

Étel illata csapta meg az orrom, lassan botorkáltam le a lépcsőn, ami a bejárati ajtóhoz vezetett le, leültem a nagy kanapéra, de hamar meguntam. Tovább mentem, aztán megtaláltam Ericet, aki nekem háttal volt.

-         Khm – köszörültem meg a torkom. Eric megfordult aztán végig mért megakadt a szeme a combomon, aztán tekintetét az arcomra vezette.

-         Éhes vagy? –kérdezte zavartan. Olyan aranyos volt, zavarba hoztam őt a nagy Eric Saade-t, csupán annyival hogy az ingében állok előtte.

-         Kicsit. – mondtam kacéran, majd közelebb mentem hozzá. – Ha tovább bámulsz oda fog égni az a kaja. –mondtam majd kuncogtam.

-         Oh, a vacsora. – mondta és elfordult, de láttam, hogy mosolyog.

-         Mi van Emmával?

-         Semmi, szakítottam vele.

Szakított vele? Végre békén hagy az a ribanc. Lehet, hogy szerette Emmát, de lehet, hogy nem. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó neki vagy sem. Vajon miért szakított vele? De miért érdekel ez engem?

Eric elővett két tányért majd tálalta a vacsorát. Nem bírtam nem bámulni, de ez rá is igaz.

-         Remélem te nem az a bio mániás lány, vagy aki vigyáz a vonalaira és csak salátát eszik. – mondta majd mosolygott.

-         Nem, én nem ez a típus vagyok.

-         Helyes.

Spagettit csinált, egész jól főz ahhoz képest, hogy folyton fellépésen van.

Néma csendben ettünk, de egymást néztük pontosabban bámultuk.

„ Sky fogd vissza magad, nem helyes!” Próbálok uralkodni magamon, de nem bírom titkolni az érzéseim sokáig. Elvettem a tekintettem majd a szalvétát kezdtem nézni, de éreztem égető pillantását.

-         Sky! – szólt Eric

-         Igen? –kaptam fel a fejem.

-         Mond, el mit érzel, látom, hogy elnyomod magadban az összes érzést.

-         Nem értem miről beszélsz. – rosszul hazudok.

-         De tudod - mondja, majd feláll, és oda jön mellém. Felém nyújtja kezét, amit elfogadok, és a kanapéhoz sétálunk. Leülünk, de még mindig fogja a kezem. Felém fordul és szabad kezével végig simít az arcomon.

-         Sky, mond, el kérlek.

-         Mit akarsz tudni? – kérdezem kissé kábán.

-         Mindent, mit érzel irántam?

Nem tudok erre válaszolni, inkább megmutatom neki. Így érezni fogja minden apró érintésemben mit is érzek iránta. Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam, nem tudom, hogy mit fog szólni, így elhúzódtam tőle. Szemembe nézett aztán közel húzott magához és szája az én számra tapadt….

Közérdekű!

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Nagyon nagyon sajnálom hogy egy ideje nem hozok részeket, de se ihletem, se időm. Holnap lesz új rész, addig legyetek türelmesek :) Köszönöm az 1631 megtekintést és a +2 feliratkozót :)
Puszi: Amélia.B

UI: Új blogot nyitottam, nézettek be, és iratkozzatok fel :)
      http://therefugeese.blogspot.hu/

Part 8 - Estély és Zűrzavar

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam pénteken részeket, de beteg lettem. 
A másik hogy nagyon sok tanulni valóm van, és elég fáradt vagyok pénteken neki állni egy új sztorinak. De most itt van a 8-dik rész, remélem, tetszik. 
Jó olvasást! 
Amélia.B

1 héttel később

Erickel mindennap beszéltünk telefonon, néha még Tomasszal és Toneval is.

Rengeteget dolgozom, hogy végre elhitessem Mr.Bortnemmel hogy nekik nem egy R8 való, hanem valami egészen más. Úgy döntöttem, hogy apa viszi el a papírokat, és nem én. Nem akarok találkozni olyan emberrel, aki folyamatosan a bugyimba, kívánkozik. Ez az ember egy nőfaló. Beszálltam a kényelmes R8ba és egészen a plázáig vezettem. Ezúttal a kedvenc műkörmösömet kerestem fel, Elisont. Régen jártam nála, és most apa egyik nagy rendezvénye lesz. Szóval teszek a jó ügy érdekébe.

Besétáltam a kis műköröm szalonba, majd a recepciós pulthoz sétáltam.

-         Szia Liz, Elison bent van? –kérdezem mosolyogva

-         Szia Sky! Rég láttalak, igen bent van. – szólók neki.

-         Elison! – szól hangosan a célszemélynek.

-         Sky! – sikít szinte. – Egyből eldobja a dolgot ami a kezébe van, majd megölel.

-         Hogy vagy? Jelentkezhetnél! – próbál leszúrni.

-         Igen, tudom. Ne haragudj.

-         Nem haragszom. – Na mi jártban vagy? –kérdezi kíváncsian.

-         Kéne valami köröm, apu éves rendezvénye lesz. Szóval..

-         Na gyerünk lássunk hozzá. –mondja és karon ragad.

Miközben építi a körmöm, rengeteget beszélgetünk. Elmeséltem Eric-ket neki, Elison egyből rávágta szerelmes belém és én is belé. Valami egyszerűt kértem, de mégis kiemelkedő. Elison ehhez nagyon ért, azért járok hozzá, mert messze földön ő a legjobb. Most is remeke munkát végzett.

Sky körme

-         Naty, nem gondolod, hogy sok ez a ruha, meg a minden féle smink? –kérdezem

-         Nem! – szól rám. – Ez a ruha jó lesz, a sminket meg… azt is bízd rám.

Felraktam a kezem és megadtam magam. Ahogy ő gondolja, nem szólók bele. Nekem nincs kísérőm, de nem is bánom, jobban elvagyok egyedül.

Egy kék hátul kivágott hosszú estélyi ruhát kellet magamra öltenem. Csak bámultam a tükörbe, olyan szép ez a ruha. A többiek valószínűleg csak rám várnak de nem érdekel, a hajamat elegánsan feltűztem. Felvettem az asztalról a pici retikülöm majd leballagtam. Úgy látom a többiek elmentek, egy ember kivételével. Jason,a fekete bárány.

-         Na mi van Jason? –kérdezem gúnyosan.

-         Hagyjál már Skyler! –szólt rám dühösen.

-         Ahogy óhajtod.

Mivel itt hagytak, saját magam vezettem. Apát felhívtam, hogy várjon meg a hátsó kijáratnál. Nincs kedvem a paparazzik tömkelegével találkozni. 

Miközben az útra koncentráltam bevillant Elison szavai, „ – Gondolj bele, nem véletlen hogy, meg hívott a koncertjére, és ahogy az sem hogy medált küldött neked. – mondta. Én csak röhögtem ezen.”

Talán nem is olyan valószínűtlen ez az egész, ahogy beszélgetünk, megváltozik a légkör körülöttünk. Egészen más hogy néz rám. Nem, az nem lehet, hogy tetszem neki, hiszen barátnője van és én csak egy barát vagyok. Olyan, mint Tone, igen pontosan, de Tone-ra nem úgy néz, úristen jobb, ha nem gondolok ilyen badarságokra.

Apa már várt, a kocsi ajtajához lépett és a kezét nyújtotta mit elfogadtam.

-         Ó Sky, milyen gyönyörű vagy! –mondja apa őszintén.

-         Köszönöm. – puszit nyomtam az arcára, majd elindultunk.

Minden nagyon szép volt olyan, apához illő. A mosdó hatalmas tükrében, megnéztem magam, egy kis púdert tettem az arcomra, így már jó lesz.

Ki léptem az emberek közé, körbe néztem, minden rendben volt, vagyis majdnem. Eric is jött a barátnőjével, Emmával. Hát ez remek, ez a csaj, mit keres itt? Jobb, ha elkerülöm őket, és haza megyek. Nem futamodhatok meg, én Skyler Wayne vagyok, aki nem ismer félelmet. Ki húztam magam, és Aváék felé vettem az irányt. Éreztem Eric égető tekintetét magamon, de nem érdekelt. Naty egy bézs színű ruhába volt, míg Ava egy fekete selyembe.

-         Azt a leborult szivar végét, de szép vagy Sky! – mondja Naty.

-         Jó munkát végeztél Salas! –mondom elismerően.

-         Hát nem véletlen, amúgy Eric is itt van.

-         Tudom, de nem érdekel. –mondtam határozottan.

-         Sky, míg idáig suhantál, mint egy viharfelhő addig végig bámult. Ne mond, hogy nem jössz be neki, és azt se hogy van csaja, mert az egy dolog. – mondja.

-         Igaza van Natynak, komolyan mintha beléd lenne esve. – mondja Ava bólogatva

-         Ide tart, Sky. – mondja Ava

-         Micsoda? – hátra fordulok, majd megpillantom közelebbről is. Iszonyat jól áll neki a zakó, meg a nyakkendő. Pár másodpercig csak néz és felmér, aztán szólásra nyitja a száját.

-         Szia Sky, gyönyörű vagy. – mondja, majd mosolyog.

-         Szia, köszönöm. Nem a barátnődnek kéne ezt mondani? Mit keresel itt?- kérdezem idegesen.

-         Az apád meghívott. –mondja

-         Te ismered apám? –kérdezem igen csak meglepve.

-         Ki ne ismerné, Ryan Wayne-t? – kérdezi

-         Mondjuk te. –mondom kissé mogorván. Nem értem magam, talán Emma jelenléte frusztrál. Igen, ő. Akár hányszor összenézünk folyton csak az utálat látszik rajta.

-         Ismerem, és meghívott a híres nagy autó versenyre. – ahogy ki mondta ezt a néhány szót, egyből gombóc nőtt a torkomba, de nem értem miért. Ha ő ott lesz, akkor lehet, hogy leleplez. Vagy nem, hiszen Jason és én elég rég csináljuk ezt a „bizniszt”. Szóval megnyugodhatok, mert Eric nem fog erre rájönni.

-         Gondolom, a barátnőd is jön.

-         Nem, ő nem. Viszont kíváncsi vagyok a bátyád technikájára, ahogy vezet.

Az, az én technikám, és nem az övé, egyszer nem csinált még ilyen mutatványt. Persze mindenki azt hiszi, hogy ő a nagymester, miközben én vagyok. Apa szabálya: Nők nem versenyezhetnek, főleg nem az én lányom! – mindig ez zsong a fejembe. Hála istennek még nem jött rá, hogy minden egyes alkalommal én vezetek. Emlékszem, hogy mikor nagyon beteg voltam, akkor is vezettem, Jason nem igazán engedte, hogy, vezessek, de még is megtettem. A 40 fokos láz sem tántorított el a versenyzéstől.

-         Ja, igen persze Jason nagyon jó. – mondom hamis mosollyal.

-         Skyler! – jön oda apa. – Na, ne, már csak az kell hogy zavarba hozzon.

-         Apa.

-         Mr. Wayne, köszönöm a meghívást. – mondja Eric majd kezet fog apámmal.

-         Én köszönöm, hogy eljött. Úgy látom a lányommal megismerkedett.

-         Igen, igazán szép. – mondja, Eric majd mosolyogva nézz rám.

-         Csodálatos, egy ajándék az életemben. –mondja apa csodálattal.

-         Eric, volna kedve nálunk ebédelni holnap?

Hogy mi? Apa kérlek ne, ezt te se gondolod komolyan. Eric mondj nemet.

-         A legnagyobb örömmel uram. – mondja Eric.

Hát ezt nem hiszem el, azt hiszem, elmegyek Avához holnap.

-         Sky neked is megfelel a holnap? – kérdezi apa, majd megsimítja az arcom.

-         Persze, apa.

-         Remek, akkor holnap délben találkozunk. – mondja apa és robog tovább egy ügyfélhez.

-         A barátnőd ide tart. – mondom csendesen némi gúnnyal.

-         Szerelmem táncolunk? – kérdezi Emma, majd rám nézz azzal a „Eric az enyém” tekintetével, majd megcsókolja Ericet. Én ezt nem nézem, elindultam messze távol tőle. Könny égette a szememet, és én csak gyorsabbra vettem a tempót. Talán még is érzek valamit Eric iránt? A mosdóba vettem az irányt. Szabadjára engedtem a könnyeimet, amik tökéletesen végig szántották az arcomat. A sminkem szétfolyt, de nem érdekelt. Neki dőltem a hideg csempének, aminek köszönhetően libabőrök ezrei jelentek meg a testemen. Óvatosan lecsúsztam a szintén hideg csempézett kőre, és csak sírtam. Az érzelmeimet és a könnyeimet is szabadjára engedtem, az egész mosdó az én zokogásomtól volt hangos.

-         Jesszusom Sky, mi van veled?- kérdezi Ava

-         Azt… Azt hiszem..

-         Mit? Mit hiszem Sky? – érdeklődik finoman Ava.

-         Azt hiszem, szerelmes vagyok…Ericbe. – mondom ki.

-         Ó te jó ég. –kapja a kezét a szája elé.

-         Nem lehetek szerelmes belé Ava. – mondom.

-         Figyelj, haza megyünk és megbeszéljük, addig megnyugodsz. Intézkedem, hozd, helyre magad apád ne lássa, hogy sírtál. – megölele majd ki megy.

Meg mosom az arcom, aztán újra felkenek egy adag sminket. Mintha nem történt volna semmi, na jó nem igaz, a szemeim vörösek.

Ava éppen apával beszélt, én pedig csak álltam. A barátnőm már jött is, és gyorsan el hagytuk az épületet, hátra pillantottam és meg láttam Ericet hogy utánunk jön.

-         Ava utánunk jön.

-         Nyugi, mindjárt ott vagyunk a kocsinál, Naty már vár. – mondja.

Mielőtt utolért volna meg jelent Emma, bárcsak felgyulladna ez az aljas nőszemély. Beszálltam a kocsiba, és már indultunk is haza.

Reggel nyolc óra van, és a szemhéjam akár az ólom. Nehezen, de kinyitottam, a szoba fényben úszik, ami egyáltalán nem esik jól. Felpattantam az ágyból és elhúztam a fekete függönyt.

Vettem egy gyors fürdőt, aztán felöltöztem, egy kék topott és egy fehér csőnadrágot vettem fel. Össze fogtam a hajam, és lesiettem a lépcsőn. Jelen pillanatban a lakás üres, egy személy kivételével Mrs. Feletcher a házvezető nőnk.

-         Jó reggelt Skyler, reggelit? – kérdezi kedvesen.

-         Jó reggelt Mrs. Feletcher, nem köszönöm.

Nagy munkám kellős közepén Jason üvöltözik egy sort, mert ideges mint mindig. Ilyenkor általában hozzá vágok néhány dolgot, ami a kezembe akad. Hat merő motorolaj vagyok, de nem zavar, tovább dolgozok Drew kocsiján. Apa hív, megérkezett Eric, a gyomrom görcsbe rándul, de úgy döntök, nem megyek ebédelni. Sajnos nem jött össze, amit terveztem, apa tízperc múlva újra hívott, hogy azonnal menjek ebédelni. A garázsban átöltöztem, és arcot mostam, aztán visszasétáltam. Halkan mentem be az ebédlőbe, és nagy bánatomra Eric hozta Emmát is, hát ezt nem hiszem el, az n házamba bemerte tenni a lábát. Besétáltam az ebédlőbe, ügyet se vetve a két vendégre, apa arcára nyomtam egy puszit, és felmentem a szobámba, mert „nem éreztem” jól magam. Gyorsan átfésültem a hajam és feltekertem a fejem tetejére. Kopogtattak, az ajtóhoz siettem majd ajtót nyitottam. Emma volt az.

-         Mit keresel itt? –kérdeztem

-         Téged, beszélni akarok veled Skyler. –mondja.

-         Gyere be. – invitálom be.

-         Nos, gondolom, tudod, hogy nem vagy a szívem csücske. –kezdi el.

-         Ez kölcsönös Emma.

-         Mindjárt gondoltam, csak a tudatodra akarom adni, hogy, tartsd távol magad Erictől, ugyan is ő az enyém! – szinte szikrákat szór a szeme, én pedig közönyösen nézek rá.

-         Nem vagy te senkim hogy parancsolgass!

-         Valóban nem, de ha közeledni próbálsz, hozzá én esküszöm neked, hogy nagyon meg fogod bánni. –mondja, aztán kimegy az ajtón.

Nagyon félek tőle, ribanc. Távol fogom tartani magam Erictől, de nem ő miatta, hanem magam miatt. Meg szeretném kímélni magam egy újabb csalódástól.

-         Jason jobb kanyar, és vedd lassabbra ilyenkor. –mondom a mikrofonba.

-         Finomabban, te idióta! – A kocsi, amibe ülsz az én kocsim, ajánlom, hogy egy karcolás se essen rajta.

-         Nyugi Sky, nem töröm össze. És tudok vezetni, csak nem úgy, mint te. - mondja.

-         Amúgy Sky, mi van közted meg Saade gyerek között? – kérdezi

-         Tessék? Miről beszélsz? –kérdezem

-         Látszik, hogy tetszel neki. –mondja

-         Pofa be Jason, nem érdekelnek a férfiak már meg mondtam! –kapom fel a vizet.

-         Jól van, nyugi.

-         Jason az utat figyeld, hamarosan én jövök. –mondom, kicsit jobb kedvel.

Elérkezett a éves verseny, amit ki nem hagynék minden jelre arra mutat hogy újra lehetek bajnok, vagyis Jason. Bárcsak apa megtudná, mennyire jó vagyok, de nem hinném, hogy engedné. Holnap bizonyíthatok magamnak újra, hogy jó vagyok. Eric is jelen lesz, de nem számít, addig míg nem tudja kivezet addig nem feszélyez. Jason-on kívül, Drew, Naty, Ava és Sam tudják, hogy én ülök a kocsiba. Reményeim szerint holnap egész jó idő lesz, így nem kell attól szorongnom, hogy kicsúszom a pályáról. Erre gondolni se akarok, csak arra, hogy megnyerem vagyis Jason nyeri meg. 

Nagyon köszönöm az 1300 fölötti megtekintést, nagyon örülök. :)