Part 9 - Verseny

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, tudom megígértem hogy hozom hétfőn a részt, de kicsit elvagyok havazva tanulás szempontjából. Ne haragudjatok.
Amélia.B

A mai reggel, igen hamar eljött, ideges voltam, félek, hogy apa rájön az egészre. Persze Jasonnek nagyon jó technikája van, szóval nem kell félnem.

11 óra, még két óra és kezdődik a várva várt verseny, az elmúlt pár percben rájöttem, hogy egy embertől félek és z nem apám, hanem Eric. Az érzések, amik bennem kavarogtak olyan bizonytalanok voltak. Jobb ezen nem agyalni, lementem a bátyámhoz és a többiekhez, akik totál be voltak zsongva.

- Jó reggelt emberek! –mondtam szórakozottan.

- Sky minden oké? – kérdezi Sam

- Persze, miért?

- Na, nyomás öltözni, aztán szállj be a kocsiba. - utasított Jason.

Jason ilyenkor nagyon szigorú, félt, minden egyes verseny előtt vagy százszor átnézi a kocsit, meg a felszerelésem. A kocsimmal mentem pár kört, aztán pihentem, ettem pár falatot, de inkább vizet ittam.

-         Sky, itt a herceged! – szól oda Drew

-         Ennél hangosabban nem megy? – kérdezem

-         De hogy nem.

-         Meg ne próbáld, mert megverlek! – fenyegettem meg.

-         Nem félek tőled.

-         Tudom, pedig kéne. Amúgy neked nem kéne Naty-t fűzögetned? –kérdeztem jó hangosan

-         Dugulj el Sky! – mondta mérgesen

-         Ugyan Drew már Naty is tudja, amit nekem elmondtál.

-         Jó vicc Sky.

-         Nem, tényleg tudja, kérdezd meg tőle.

Drew arcáról kissé lefagyott az a magabiztos vigyor, és helyette a csalódottságot láttam rajta.

-         Nyugi Drew nem tudja, de viszont én most lépek. - mondtam majd sietősen mentem a dolgomra.

-         Sky! Várj! –üvölt utánam Eric.

Eszem ágába sincs megállni, még mit nem. Lehet, hogy a hülye barátnője távcsővel kémlel valamelyik bokorból, és meg akar tépni. Nem félek tőle, de azért nekem ne szablya meg mit tegyek. Ericet viszont csak azért nem akarom látni, mert az érzéseim elárulnának, ha beszélnék vele.

-         Skyler, kérlek, állj meg! – szól utánam.

-         Eric hagyj békén!

-         Nem Sky, míg nem mondod el mi bajod addig nem.

-         Nincs miről beszélnünk.

-         Szerintem van!

Nem szóltam semmit, csak mentem és mentem, míg ki nem kötöttem a garázs ajtaja előtt. Megfordultam és Eric barna szemeibe néztem.

-         Elmondod, miért kerülsz? –kérdezte

-         Nem valószínű, mit akarsz tőlem?

-         Sky téged akarlak. – mondja határozottan és állja a tekintetem. Téged? Ezt meg mire véljem? Szavakat sem találok, szerintem nem aludta ki magát.

-         Hallottad mit mondtál az előbb? – kérdeztem összefont karokkal.

-         Igen halottam, mi ezen olyan meglepő?

-         Tessék? Mi az, hogy „Mi ezen olyan meglepő?” – kérdeztem miközben idézőjeleket rajzoltam a levegőbe.

-         Nem tűnt fel? Amióta megláttalak csak rád gondolok. – mondja.

-         Nem. – hazudom.

-         Miért kerülsz? – kérdezi gyengéden.

-         Mennem kell. - kerülöm ki a választ. Megragadta a karom és megához rántott majd újra megkérdezte a kérdést, amit az előbb tett fel. Pont ezt akartam elkerülni, a közelsége megbénít, szaporábban szedem a levegőt, szívem kétszázzal ver. De ahogy meghallottam Emma hangját egyből dühös lettem.

-         Kérdezed a barátnőd! –mondtam majd kitéptem magam szorításából és berohantam a garázsba.

Újra bizonyíthatok, Jason bőrében, ami kicsit fájó pont, mikor első helyezést értem el, mindig Jasont ünnepelték, apának fogalma nincs, arról mennyire jó vagyok. Hallani se akar róla, próbálkoztam nála, de mindig csak vita lett belőle. Nem igazságos velem szemben. De most bizonyítok.

-         Jason! – ordítok hangosan

-         Mi van?

-         Én versenyzek, apának látnia kell, hogy jó vagyok.

-         Megőrültél? Meg fog ölni, képes leállítani a versenyt.. - magyarázza

-         Nem, akkor nem, ha a verseny elindul, fontos ez neki.

-         Sky érted bármire képes.

-         Tudom, de tudnia kell.

-         Jól van, segítek.

Gyorsan beültem a kocsiba, Jason pedig elment a garázsba. Most vagy soha! Beizzítottam a motorokat, majd beálltam a célvonalhoz, ahol a többiek várták a Startot. 3,2,1, GO! Ráléptem a gázpedálra és száguldottam, mintha ha puskából lőttek volna ki. A kanyarokat szépen vettem, új technikámat is bedobtam. A verseny kb. 10perce megy és még mindig nyugalom van.

-         Skyler Lucy Wayne azonnal állj meg a kocsival! – mondta apa a mikrofonba.

-         Nem apa! Eddig is én vezettem, Jason soha nem versenyzett, én viszont igen. És most láthatod, hogy igenis jó vagyok.

-         Skyler szállj ki abból a rohadt kocsiból!- üvöltött apa, amitől kis híján kiszakadt a dobhártyám.

-         Nem!

Gyorsabban mentem, még véletlenül se érjen utol a mögöttem lévő. Oldalról nekem jött, próbált volna kilökni a pályáról mi nem sikerült neki. Basszus, most lett lakozva a kocsim, paraszt! Kilöktem a pályáról és gyorsabbra vettem a tempót, amennyire csak tudtam. Engem tuti nem löktök ki a pályáról, hiszen én vagyok Skyler Wayne! Büszkeséggel töltött el ez, és hamarosan elérem a célvonalt. Mindenkit magam mögött hagyva győztem. Kiszálltam a kocsiból, és levettem a bukósisakot a fejemről, majd szembe találtam magamat apámmal, aki nagyon dühös volt.

-         Győztem, nem?

-         De, de többet nem akarlak a kocsi közelében látni, világos?

-         Nem, igenis versenyezni fogok!- erősködtem

-         Nem, nem fogsz! Meg tiltom. - ezzel ott hagyott a pályán.

Könnyeim megállás nélkül folytak, Jason sehol, Ericet kerestem a szememmel. Engem nézett majd rohant felém. Megöleltem, és a nyakába fúrtam arcom, borzalmasan éreztem magam. Szinte a lábaimon se bírtam állni, kapaszkodtam Ericbe. Nem voltam hajlandó apám elé menni, így elfogadtam Eric ajánlatát, hogy nála alszom. 

A ház ahol Eric él, valami tökéletes. A szoba ahol aludni fogok egész egyszerű volt, a falak bézs színben pompáztak, az ágy hatalmas volt, a függöny fekete volt és mögötte egy kis erkély. Kinyitottam a szekrény ajtaját néhány ing lógott benne. Az egyik halványkék darabot magamra vettem, ami a combom háromnegyedét takart.

Étel illata csapta meg az orrom, lassan botorkáltam le a lépcsőn, ami a bejárati ajtóhoz vezetett le, leültem a nagy kanapéra, de hamar meguntam. Tovább mentem, aztán megtaláltam Ericet, aki nekem háttal volt.

-         Khm – köszörültem meg a torkom. Eric megfordult aztán végig mért megakadt a szeme a combomon, aztán tekintetét az arcomra vezette.

-         Éhes vagy? –kérdezte zavartan. Olyan aranyos volt, zavarba hoztam őt a nagy Eric Saade-t, csupán annyival hogy az ingében állok előtte.

-         Kicsit. – mondtam kacéran, majd közelebb mentem hozzá. – Ha tovább bámulsz oda fog égni az a kaja. –mondtam majd kuncogtam.

-         Oh, a vacsora. – mondta és elfordult, de láttam, hogy mosolyog.

-         Mi van Emmával?

-         Semmi, szakítottam vele.

Szakított vele? Végre békén hagy az a ribanc. Lehet, hogy szerette Emmát, de lehet, hogy nem. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó neki vagy sem. Vajon miért szakított vele? De miért érdekel ez engem?

Eric elővett két tányért majd tálalta a vacsorát. Nem bírtam nem bámulni, de ez rá is igaz.

-         Remélem te nem az a bio mániás lány, vagy aki vigyáz a vonalaira és csak salátát eszik. – mondta majd mosolygott.

-         Nem, én nem ez a típus vagyok.

-         Helyes.

Spagettit csinált, egész jól főz ahhoz képest, hogy folyton fellépésen van.

Néma csendben ettünk, de egymást néztük pontosabban bámultuk.

„ Sky fogd vissza magad, nem helyes!” Próbálok uralkodni magamon, de nem bírom titkolni az érzéseim sokáig. Elvettem a tekintettem majd a szalvétát kezdtem nézni, de éreztem égető pillantását.

-         Sky! – szólt Eric

-         Igen? –kaptam fel a fejem.

-         Mond, el mit érzel, látom, hogy elnyomod magadban az összes érzést.

-         Nem értem miről beszélsz. – rosszul hazudok.

-         De tudod - mondja, majd feláll, és oda jön mellém. Felém nyújtja kezét, amit elfogadok, és a kanapéhoz sétálunk. Leülünk, de még mindig fogja a kezem. Felém fordul és szabad kezével végig simít az arcomon.

-         Sky, mond, el kérlek.

-         Mit akarsz tudni? – kérdezem kissé kábán.

-         Mindent, mit érzel irántam?

Nem tudok erre válaszolni, inkább megmutatom neki. Így érezni fogja minden apró érintésemben mit is érzek iránta. Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam, nem tudom, hogy mit fog szólni, így elhúzódtam tőle. Szemembe nézett aztán közel húzott magához és szája az én számra tapadt….